Mosonszolnok multja

Első oklevélszerű említése 1399-ből származik, és rajta Zolnok neve áll. Az idők során a Szolnok-Zanegg elnevezések valamely változatai szerepelnek az urbáriumokban. 1908-tól pedig a község neve Mosonszolnok.

Az 1700-as jobbágyösszeírásban szinte kivétel nélkül csak német nevekkel találkozunk.

Érdekes fejezete a falu történetének a Rákóczi szabadságharc. 1707. december 19-én Pálffy egyik ezredese, Draskovich János tábornok vezetésével Szolnokon rendezkedett be téli szállásra. Ezt megtudta Balogh Ádám, és váratlanul megrohanta a Hanságon át a szolnoki tábort. A kurucok rengeteg állatot, felszerelést zsákmányoltak, megsarcolták a falut és fel is gyújtották. Az uradalaom nyáját elhajtották.

Az 1800-as években több természeti csapás is érte a községet: árvíz, kolerajárvány, tűzvész. A nagy megpróbáltatások hatására fogadalmat tett a község, Kölinger Lőrinc bíróval az élen, hogy minden szombaton délután 3 órakor litániát, és déltől fogva munkaszünetet tartanak. A Fő utca házainak kép a múlt század vége felé alakult ki. Egészen városias formát adtak a falunak. A házak úgy sorakoztak egymás mellett mint a városban.

Az első világháború harcaiban 137 mosonszolnoki lakos lelte halálát. Az ő emlékükre állították 1923. augusztus 24-én a község főterén a hősők emlékművét.

A második világháború után szomorú és tragikus események következtek a falu életében. Azok közül akik németnek vallották magukat, mindössze 8 család maradhatott a községben. A kitelepítés 478 családot érintett. Ezzel megkezdődött a falu pusztulása, romlása. Az ország legkülönbözőbb vidékeiről idetelepített telepesek, szó szoros értelemben lelakták a gazdák által itthagyott javakat. A késöbbi évek során tovább rontottak a helyzeten. A késöbbi évek során lebontották a községi kocsmát, a még meglévő pajtákat, a még meglévő pajtákat, a szélmalmokat, a régi mozit (Béke Mozgó). A sajtüzemet raktárnak használták. A gyógyszertár épületét eladták családi ház céljára. Az akkori Mosonszolnok árnyéka lett a Háború elötti önmagának.


Forrás: Szitás József (Győr-Moson-Sopron Megye Települései c. könyv)